Rövid, dátumozott története Olaszországnak.
Az etruszkok és Róma alapítása
Jóval Róma előtt Közép-Itáliában virágzott az etruszkok civilizációja (kb. az i.e. 8. századtól), a görög gyarmatosítók pedig benépesítették a déli területeket (Magna Graecia). A hagyomány szerint Rómát 753 i.e.-ben alapították, és a királyok korszaka után köztársasággá vált 509 i.e.-ben.
A Római Köztársaság és Birodalom (509 i.e. – 476 u.e.)
Róma kiterjesztette hatalmát egész Itáliára, majd a Földközi-tenger medencéjére, legyőzve Karthágót a pun háborúkban (264–146 i.e.). Egy évszázadnyi polgárháború után Augustus lett az első császár 27 i.e.-ben, ezzel két évszázados viszonylagos békét (Pax Romana) indított el. A kereszténységet 313 u.e.-ben legalizálták; a nyugati császárság 476 u.e.-ben omlott össze.
Középkor
Itália királyságokra, városállamokra és pápai területekre bomlott. Nagy Károlyt 800-ban koronázták Rómában. A 11. századtól kezdve a hatalmas tengeri köztársaságok — Velence, Genova, Pisa és Amalfi — a kereskedelemből gazdagodtak meg.
Reneszánsz (14–16. század)
Olaszország a reneszánsz bölcsőjévé vált — a művészet és a tudomány újjászületése, amelyet olyan családok finanszíroztak, mint a Medici Firenzéből. Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello átalakították a nyugati művészetet.
Az egyesítés — Risorgimento (1815–1871)
A 19. században az egységért folytatott mozgalom, amelyet Giuseppe Garibaldi, Cavour politikusa és II. Viktor Emánuel király vezettek, egyesítette a félszigetet. Az Olasz Királyságot 1861-ben kiáltották ki, és Róma 1870-ben lett a főváros.
20. század és a Köztársaság
Olaszország harcolt az I. világháborúban (1915–18). 1922-ben Benito Mussolini hatalomra juttatta a fasisztákat; a Harmadik Birodalommal kötött szövetség vereséggel végződött. Egy népszavazás után Olaszország 1946-ban köztársasággá vált, és 1957-ben az Európai Gazdasági Közösség — a mai Európai Unió — társalapítója lett.
Tájékoztató anyag. A dátumok az általánosan elfogadott történetírás szerint.